Ezerarcú bürokrácia

El kell ismerni, hogy a kormány jó érzékkel választja ki azokat a megoldásra váró kihívásokat, amelyek, úgy általában a legszélesebb közvélemény egyetértésére és jó szándékú fogadtatására számíthat (például rezsiköltségek megállítása, hitelesek megsegítése), de kellően képlékenyek, a gyakorlatban nehezen értelmezhetők, hogy végrehajtásuk sikeressége ellenőrizhetővé váljon. A legfrissebb gumicsont a bürokrácia elleni harc és az ebből remélt több százmilliárdos megtakarítás.

Nincs épeszű ember, aki nem értene egyet a mindennapi életünket megkeserítő, a szűkös emberi és anyagi erőforrásainkat értelmetlen, néha kifejezetten bosszantó és káros felhasználását megtestesítő bürokrácia visszaszorításával. A szélesebb közvéleményben azonban egyértelműen negatív felhangon rögzült a bürokrácia fogalma így az ellene indított harc nemes és támogatásra érdemesnek minősül. A probléma azonban már a kérdésfeltevéssel kezdődik: mit értünk bürokrácia alatt. Ráadásul ismert és elfogadott, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés, a demokrácia kiteljesedése, az állam és az egyén, valamint az állam és a piaci szereplők közötti egyre összetettebbé váló viszony eredményes koordinációja különösen fontossá és elengedhetetlenné teszik a jó, a hasznos és a hatékony állami szerepvállalást szolgáló bürokrácia kiteljesedését.

Mert nem tagadható, hogy a társadalom és a gazdaság eredményes koordinálása a primitívtől a bonyolultig feltételezi, egy nehezen megítélhető és körvonalazható bürokrácia érvényesítését és fenntartását. A tudományokban éppúgy, mint a gyakorlatban vita folyik arról, hogy mi minősíthető szükséges, hasznos és elengedhetetlen bürokráciának és mi nem. Ennek megítélése koronként a társadalmi berendezkedés, a gazdasági fejlettség és hagyományok stb. igen változó és országonként is nagyon eltérő.

A meghirdetett bürokrácia ellenes harc komolyságát és megalapozottságát erősen kérdésessé teszi, hogy a kormánytájékoztató különösebb vizsgálat és egyeztetés nélkül, mintegy kétezer milliárd forintra becsüli a hazai felesleges értelmetlen bürokrácia költségeit. Ha kicsit is belegondolunk a bürokrácia összetettségébe, a szükséges és a felesleges bürokrácia megkülönböztetése nehezen megítélhető voltára, akkor legfeljebb egyéni megítélésnek tekinthetjük a megjelölt összeget. Ebben az esetben is kérdéses, ha pontosan képes valaki lehatárolni a fölösleges, értelmetlen bürokráciát és annak költségeit, akkor miért elégszik meg annak csupán egy részének felszámolásával. Az ismeretek birtokában gyorsan és egyértelműen kiiktathatók a vállalkozásokat és az állampolgárt bosszantó és jelentős költségekkel járó bürokrácia felesleges elemei. Ez a lehetőség annál is inkább adott, mert tetszik-nem tetszik a bürokrácia – a jó és a rossz egyaránt – az állam ténykedéséhez kötődik alapvetően.

A bürokrácia hétfejű sárkányának megítélése egyrészt tehát nagyon árnyalt az érintettekkel egyeztetett hozzáállást feltételez., másrészt a szükséges és a felesleges bürokrácia szétválasztása annak is függvénye, hogy akarjuk-e ismerni és az ismeretek birtokában tudjuk-e a kialakult társadalmi-gazdasági viszonyokat a remélt irányban módosítani. Példaként említhető a vezetékes energiahordozók lakossági fogyasztói árainak meghatározása. Amennyiben az árakat a politikai szándék és akarat alakítja, akkor a döntéshozó felesleges bürokráciának tekintheti az energia-szektor szereplőinek nagyon bonyolult összefüggéseit, meghatározottságait reálisan követni képes szervezeti rendszer, adatszolgáltatási szabályok és statisztikák költséges működtetését. Eltekintve attól, hogy bizonyos feltételek esetén a piaci szabályozás bürokrácia nélkül is elfogadható eredményeket kínál, ezt szokták nevezni piaci koordinációnak.

Abban egyetérthetünk, hogy a túlburjánzó bürokrácia szűkös forrásokat emészt fel „eredményeként” lassul és romlik a lehetőségek kihasználása, de rövidtávon azzal is számolni kell, hogy a bürokrácia munkahelyeket, fizetőképes keresletet jelent, felszámolása így nagyon sok vállalkozás számára piacvesztéssel jár, a GDP csökken. Nagyon bizonytalan azonban, hogy az adott helyzetben, az értelmes és hasznos átállás kivitelezhető-e. A probléma gyökere, mint minden emberi tevékenység esetében annak eldöntésében van, hogy az adott és a távlatosabb kitekintésben mit tekintünk társadalmilag hasznosnak. A mindent maga alá rendelő állam szempontjai nem szolgálják feltétlenül a társadalmi hasznosság érvényesülését, sőt az állam szerepének jelenleg vallott és a gyakorlatban érvényesített kiteljesítése a piaci koordináció ellenében a bürokratikus koordináció erősítését jelenti. Érdekes küzdelemre számíthatunk: komoly harcot hirdetünk a bürokrácia ellen miközben alapvető törekvésünk a bürokrácia legfőbb gerjesztőjének tekinthető mindenható állam kiteljesedését szolgálja.