Fordulatot az energiapolitikában!

Bár az EU-ban és itthon is az energiapolitikai kihívásokra adandó válaszok között egyre erőteljesebben jelenik meg a felhasználási oldal racionalizálása, de fordulat ez ideig nem következett be. Az energiapolitikai még mindig a gazdasági és a társadalmi fejlődésből adódó, levezethető energia-igények kielégítésének lehetőségeit, módjait és alternatíváit vizsgálja alapvetően és nem az energiaigények minimalizálásának lehetőségeit, amely pedig az energiapolitika három alapkövetelményét – versenyképesség, ellátásbiztonság és környezetvédelem – elégséges szinten képes teljesíteni.

Abból indulhatunk ki, hogy a következő két évtizedben a gazdasági és társadalmi fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges energia fokozatosan és jelentős mértékben felértékelődik, az átlagos inflációnál 1-2 százalékponttal erőteljesebb árdinamika érvényesül majd. A relatív drágulási folyamat ugyan nem lesz egyenletes, de a hosszabb távon érvényesülő meghatározó trendek az energiahordozók áremelkedést valószínűsítik. Ezek közül kiemelendő: egyrészt a hagyományos és a vizsgált időszak egészében is meghatározó jelentőségű fosszilis energiahordozók hozzáférési, kitermelési, szállítási, stb. költségei növekednek, a gazdaságosabb lelőhelyek fokozatos kimerülése, a gyengébb adottságú, távolabb fekvő lelőhelyek kényszerű kiaknázása miatt másrészt, a környezetkárosító kibocsátások ú.n.  „szabad javak”  tetemes költségei fokozatosan beépülnek az üzleti kiadásokba, költségekbe és ezek adják a költségek egyre növekvő hányadát, harmadrészt a ma még gazdaságtalan, de környezeti szempontból üdvös megújuló energiaforrások szerepének növekedése, az energiaszolgáltatás nemzetgazdasági szintű költségeit megemelik és végül a mostani és a következő években érvényesülő pénzügyi és gazdasági válság a pénz árát magasan tartja, a hitelek szűkösek és csak jelentős kockázati felárakkal hozzáférhetők.

Bár az energiaszektorban is érvényesülnek és hatnak a várható modernizálásból származó hatékonyság-javulást eredményező erők, de megítélésünk szerint az energiaszektor infrastrukturális jellegéből adódóan a hatékonyság-javulás csak fokozatos és szerényebb mértékű lehet, minden valószínűség szerint nem lesz képes ellentétételezni az árak emelkedését magyarázó, előzőekben jelzett költségnövelő tényezőket. Ebből következően a vizsgált időszakban az energiaigények eddig tapasztalt és érvényesült bővülési dinamikája nem tartható. A környezeti szempontból fenntartható fejlődés egyik alapfeltétele az energiaigények minimalizálása: pontosabban, a káros környezeti hatások költségeit is tartalmazó energiaárak alapján, a többi termelési tényezővel való - tőke, munkaerő-nemzetgazdasági szintű optimalizálása.

Magyarország számára a jövőbeni energiaigények kordába tartása, a gazdaságilag még racionális alacsony szintje és szerény ütemű bővülése az átlagosnál szigorúbb követelményeket támaszt. Részben, mert a hagyományos energiaforrások éppúgy, mint a megújulók gazdasági meghatározottságai nálunk az átlagnál jóval rosszabbak, részben, mert az adottságainkból adódó szokatlanul magas import-arány az ellátásbiztonságot rontja, az ilyen jellegű kiadásokat növeli, és végül, a globálisan erősödő monopolizáltság a hazai energiaköltségeket megnöveli. Reálisan értékelve, a gyenge nemzetközi alku-pozíció és az erőteljes import-függőség miatt a magyar energiapolitikának a forrásoldali feltételek alakításában önállóan alig van mozgástere ebben csak az EU szerepvállalás hozhat érzékelhető eredményeket.

A gazdasági és társadalmi fejlődéshez szükséges energia meghatározásánál és biztosításához a közvetlen és közvetett ráfordításokat egyaránt tükröző árak torzításmentes érvényesülése semmi mással nem helyettesítő fontosságú. Egyrészt, mert a meghatározó növekedési tényezők – tőke, munkaerő, energia – racionális kombinálása és az adott helyzetnek megfelelő optimális tényező-mix kialakítása a gazdálkodási és fogyasztói döntésekben csak így biztosíthatók, másrészt, a jövőben racionálisan számításba vehető energiahordozók optimális szerkezete csak ilyen feltételek esetén alakítható ki. Továbbá, a valós ráfordításokat tükröző árak, az energiaszektorban aligha nélkülözhető politikai és állami szerepvállalás valamint a gazdasági szféra profitérdekeltsége közötti növekvő szakadék és ellentét szűkítése, az eltérő érdekek harmonizálása szempontjából is kulcsfontosságú követelményként jelentkezik