Ha hatékony miért kell támogatni?

Kétségtelen a kormány valós szándékát a villamosenergia-szektor szabályozásában szinte reménytelen követni. Ami egyértelműen kitetszik, hogy a jelenlegi árakat elfogadhatatlannak tartja és eltökélt szándéka, az árak kézben tartása. A szándék dicséretes, és találkozik a fogyasztók óhajával is. A probléma csupán az, hogy a dicséretes szándékot nem az árszabályozás diktatúrájával kellene és lehetne elérni – kimondva, nem kimondva az eddigi extra profitokra hivatkozva – hanem a szektor kiszámítható gazdasági és működési feltételeinek racionális kialakításával. A cél ez esetben sem szentesítheti az eszközt.

Az utóbbi napokban ugyanis szenvedélyes vita bontakozott ki a kapcsolt áram támogatott árának elsőként 15%-os, majd néhány héttel később 25%-os csökkentésével kapcsolatban. Bár nem kapott ilyen publicitást, de nemrég ugyanakkor döntés született a Vértesi Erőmű működésének 2014-ig történő meghosszabbításáról. Ez a politikai döntés éves szinten mintegy 15 milliárd forinttal terheli az áramfogyasztók kiadásait. A hivatkozás – mint az elmúlt években mindig – a térség foglalkoztatási helyzetének ellehetetlenülése. Ez valós probléma, de mi lesz 2014-ben?

Érdekes módon a kapcsolt áramtermelés támogatási rendszerének felülvizsgálata az utóbbi évek slágertémája, de elfogulatlan, a hőszolgáltatást is magában foglaló reális vizsgálatra ez ideig nem került sor. Tavaly döntés született ugyan a támogatott kör szűkítésére, de később visszaállt a korábbi támogatási rendszer és a támogatás mértéke egységesen 15%-kal csökkent. Szeretném kiemelni, hogy a kapcsolt áramtermelés alapos felülvizsgálata elkerülhetetlen és az is nagyon valószínű, hogy a támogatás mértéke és köre indokolatlanul túlzott. Igazából a kérdés nem az, hogy 15 vagy 25 %-os csökkentés indokolt-e, hanem hogy egyáltalán szabad-e, kell-e támogatni napjainkban a kapcsolt energiatermelést, illetve milyen típusú projektek támogatandók. Mert mégis csak megmagyarázhatatlan, hogy miközben az energiaszektort súlyos külön adók terhelik – Robin Hood, válság – bizonyos szereplői pedig a fogyasztók terhére 60-70 milliárd forintos támogatást élveznek..

A kapcsolt áramtermelés szerepének, gazdaságosságának megítélését, az komplikálja, hogy az érdekelt körök axiómaként kezelik egyrészt, hogy a kapcsolt áramtermelés a leghatékonyabb energia átalakítási mód – erőmű rendszerünk hatásfoka jelenleg 38% körüli, míg a kapcsolt áramtermelés hatásfoka ennek közel duplája – másrészt a kapcsolt áramtermelés a mai ár és piaci viszonyok között csak állami támogatással tartható fent és fejleszthető tovább. 2009- 2010-ben a kapcsolt áram támogatott egység ára, 30 Ft kWh miközben erőműveink nagykereskedelmi ára 15-16 Ft/kWh között mozgott. A közel kétszeres kötelező átvételi ár mellett a távhőszolgáltatás költsége összességében, egy átlaglakásra számítva talán a legdrágábbak közé tartozik.

A gazdaságilag leghatékonyabb és a támogatottság szükségességének egyidejű állítása nehezen megválaszolható közgazdasági talány. Mert amennyiben a kapcsolt áram termelése a komplex hatékonyság tekintetében messze a legkedvezőbb akkor az általa termelt áram és hőszolgáltatás egységköltsége miért a legrosszabb, és az adott piaci viszonyok között a legkevésbé versenyképes. Magyarázat lehet, hogy a hatékonyságot csak a szűkebben vett energia átalakításra értelmezik - az energiaköltség az áram termelésének fontos, de nem meghatározó eleme. A kapcsolt energiatermelés támogatásának legfőbb okaként szokták felhozni, hogy a jelenlegi árak nem tükrözik reálisan a jelentős tüzelőanyag megtakarításból adódó környezeti hasznosságot. Továbbá, mert nálunk a kapcsolt termelés döntően a földgázra alapozódik, a jobb hatékonyság nemzetgazdasági szinten csökkenti az importot, mérsékeli importfüggőségünket.

Amennyiben tehát csak a szűkebben vett energia átalakításra érvényes a leghatékonyabb jelző, de a projekt egészére nem, akkor rosszhiszemű csúsztatásról van szó. Ha a kapcsolt energiatermelés teljes költségére kiterjedően is igaz a leghatékonyabb jelző, akkor az állami támogatás nem indokolt, nem lehet a fejlesztés alapfeltétele.

Ami a környezeti károskibocsátást illetve az ebből adódó valós előnyöket illeti, ennek kétségtelen van jogosultsága, de ennek értéke pénzben meglehetősen nehezen kifejezhető. Miután mind a károskibocsátás csökkenés mértéke, mind az egységnyi csökkenéshez kapcsolható ár, ”hitek” világába tartozik, így gazdaásgi értékelés meglehetősen bizonytalan. Az importfüggőség csökkentése pedig avit politikai jelszó, amelyhez gazdasági előnyöket rendelni több mint hiba. Az importfüggőség politikai indíttatású csökkentése normális esetben gazdasági előnyöket nem kínál, de súlyos gazdaságpolitikai következményekkel járhat.

Jelen helyzetben a kapcsolt energiatermelés alapos vizsgálata nehezen halasztható feladat, hiszen éves szinten 60-70 milliárd forintos költségtöbbletet rak a fogyasztó vállára. A támogatást indokló érvek nem igen állnák ki egy alapos makrogazdasági elemzés próbáját. Megítélésem szerint a földgáz-alapú kapcsolt áramtermelés további támogatása megkérdőjelezhető csak a megújuló energia esetében lehet – nem gazdasági megfontolásból –indokolt egy differenciált támogatási rendszer továbbvitele.