Kulcsszavak

A győztes párt kulcsszavai gazdaságpolitikai vonatkozásban a növekedés és a versenyképesség. Azt hiszem bármelyik közgazdasági iskola – bár némiképp eltérő hangsúllyal – elismeri a növekedésből táplálkozó gazdagság kiemelkedő fontosságát a nemzeti jólét alakulásában. Külön nyomatékot ad a hazai növekedésnek és versenyképességnek most, az elmúlt 2-3 év történései és a rövid távú kilátások nyomasztó képe.

A hivatalos statisztikai adatok szerint ugyanis a 2009. évi több, mint 5%-os gazdaság visszaesés lényegében a 2005-ös szintre vettette vissza gazdaságunk teljesítményét és figyelembe véve a 2010. évi külső-belső növekedési lehetőségeket, még erőteljesebb és sikeres gazdaságpolitikai fordulat esetén is inkább stagnálás remélhető. A statisztikában megjelenő számoknál azonban gazdaságunk helyzete jóval elszomorítóbb, hiszen például a GDP 80%-át meghaladó adósságállomány és annak kockázati felárai a belső fogyasztási, beruházási lehetőségeket tovább szűkítik. A szűkebben-tágabban értelmezett gazdaság állapotát és az abból való kilábalást tovább nehezíti, az a kiábrándultság, reményvesztés, amely mind az üzleti szférában, mind a munkaerőpiacon nagyon szembeötlően eluralkodott.

A gazdasági növekedés rövid távú kilátásai reálisan mérlegelve a gazdaságpolitika mozgástere a következő egy-két évben rendkívül korlátozott, és ami legalább ilyen jelentőségű, hogy a szűkebben értelmezett gazdasági tényezők például adócsökkentés, támogatások, stb. hatásossága is nagyon bizonytalan. Bár a költségvetés hiánya még abban az esetben is, ha a következő kormány enyhe lazítást tart kívánatosnak, igazából 2010-ben nem tűnik kiemelkedőnek az EU 27-ek körében. Eladósodottságunk 2010-ben ugyan enyhén tovább nő, különösen, ha a költségvetés tervezett hiányát 1-2 százalékponttal túllépjük, de e tekintetben is a hazai mutató kedvezőbbek közé sorolható az EU 27-ek rangsorában.

A csapda abban van, hogy a költségvetés hiányának 1-2 százalékpontos növelése a múltbeli súlyos hitelvesztés hatásaként a külföldi finanszírozók aggodalmát erőteljesen megnövelheti, a kockázati felárak érzékelhető emelkedését hozhatja. Ugyanakkor a költségvetés helyzetének esetleges romlása által a gazdaság élénkítésére fordítható összeg, igazából nem hozhat érdemleges növekedési többletet. Már csak azért sem, mert a vállalkozói szféra és a lakosság mostani eladósodottsága mellett a néhány száz milliárdos jövedelem a szorító hitelterheket mérsékli és aligha fejlesztésre modernizációra használódik fel.

A mindenáron való növekedés és a belső pénzügyi egyensúly között feszülő ellentmondásokat tovább bonyolítja, hogy a magyar gazdaság a nemzetközi ezen belül is az EU gazdasági és pénzügyi feltételeinek erősen kitett ország. Évtizedek óta nálunk a növekedés exportvezérelt. Márpedig az utóbbi hetekben az EU növekedési kilátásai enyhén romlottak a felmerült pénzügyi bizonytalanságok miatt. Olyan nemzetközi növekedési háttér körvonalazódik, amelyben az EU növekedése 1% alatt marad, miközben a világ növekedési dinamikája 4% fölé gyorsul. A nyersanyag árak, különösen pedig az energiahordozók árai erőteljesen növekednek, így cserearány mutatónk romlik. Belső piacunkon sem remélhető 2010-ben jelentős javulás, a munkanélküliségi ráta csak lassan és szerény mértékben javulhat, a keresetek a várható inflációnál csak elenyésző mértékben nőhetnek gyorsabban. Az export lassú bővülése és a belső fogyasztás stagnálása a piac oldaláról megkérdőjelezi a kikényszerített növekedés gazdasági racionalitását.

A klasszikus gazdasági összefüggések és meghatározottságok alapján a hazai növekedés kilátásai nagyon összetettek és determináltak ugyan, de nem reménytelenek. A modern gazdasági növekedésben ugyanis egyre meghatározóbb szerepet tulajdonítanak a gazdasági természetű növekedési tényezők mellett vagy azokon túl a nem gazdasági tényezőknek. A mostani nem véglegesnek tekinthető választás ebből a szempontból vízválasztónak bizonyulhat. Az elsöprő győzelem nemcsak az eddig annyira hiányzó bizalom társadalmi méretű helyreállítódását hozhatja, hanem új típusú partnerség útját is egyengetheti a kormány és a társadalom meghatározott szereplői között. Hiszen a remélt növekedés szempontjából nemcsak a jó, racionális gazdaságpolitika fontos, hanem azok végrehajtásában, gyakorlati érvényesítésében is meg legyen a közakarat. Rövidtávon tehát a választási akarat elsöprő kifejeződése komoly felhajtó erő lehet az annyira várt növekedési folyamatok kibontakoztatásában. A lelkesedés és a bizalom azonban múlékony tünemény, így csak rövid távú hatásaira szabad építeni, a külső és a belső adottságokat szem előtt tartó, a hosszabb távú célokat és eszközöket körvonalzó hiteles gazdaságpolitikai azonban nem nélkülözhető.