Minek nevezzelek?

Bár a végeredmény várható volt, egy közvélemény kutatás „igazolta”, hogy a chipsadó – egyezően a kormány eltökélt álláspontjával – nem minősíthető megszorításnak. A felmérés legfőbb üzenete szerint, a megkérdezettek többsége nem mond le az érintett termékek élvezetéről, így változatlan volumenű vásárlással számolhatunk. Első ránézésre ismét olyan intézkedéssel állunk szemben tehát, amely mindenkinek jó: a költségvetés kb. 20 milliárdos többletbevételhez jut, ami az adott költségvetési helyzetben üdvözlendő, de a kereskedők sem járnak rosszul, a forgalom ugyanis változatlan marad és a fogyasztók is változatlan volumenben vásárolják az egészségre ártalmas, túl édes vagy túl sós termékeket. De hol marad a magasztos cél: az egészséges táplálkozás kikényszerítése?

Egyébiránt, az előre borítékolható kutatási eredmény azokkal a hosszú történelmi tapasztalatokra alapozó vélekedésekkel függ össze, amelyeket az alkohollal, a dohányárukkal stb., az egészségre ugyancsak veszélyeket hordozó termékek adózásával kapcsolatosak. A chipsadó persze össze nem hasonlítható nagyságú az alkoholra, illetve a dohányárukra kivetett adókkal, amelyeknél általános tapasztalat, hogy az emelés időszakában átmenetileg ugyan csökkentik az illető termékek fogyasztását, de nagyon rövid idő után visszaáll a korábbi fogyasztási trend. Úgy tűnik, az élvezeti termékek fogyasztása meglehetősen érzéketlen az árakra, az adókra, és erre az eléggé el nem ítélhető tulajdonságaikra, a chipsadó bevezetése előtt számosan figyelmeztettek.

Amire a közvélemény kutatás is egyértelmű választ adott az az, hogy a bevezetendő adó, az egészségre káros hatású termékek fogyasztását várhatóan nem csökkenti, így a legfőbb deklarált politikai célját sem érheti el. Igazából ebben semmi meglepő nincs, a közgazdasági értelemben alapkérdés inkább az, hogy igaz lehet-e, hogy az érintettek mindegyike – állam, termelők-forgalmazók és legfőképpen a fogyasztók – jól járnak, illetve pénzügyi pozícióik nem romlanak. Egyértelműnek tűnik, hogy a többletadó tekintetében a kormány jól számolt, hiszen – amennyire egy közvélemény kutatásra alapozni lehet – az érintett termékek fogyasztása nem csökken, a többletadó bevétel biztosítottnak látszik. A valóságos nemzetgazdasági szintű hatások számbavételéhez azonban egy kissé mélyebbre kell ásni és a várható közvetett hatásokat is érdemes figyelembe venni.

Abból lehet és kell kiindulni, hogy nemzetgazdasági szinten, a termékekre és szolgáltatásokra fordítható lakossági vásárlóerő többé-kevésbé adott, a mostani pénzügyi-gazdasági válsággal sújtott időszakban pedig egyik évről a másikra is csak szerényen növekedhet. Pontosabban, nálunk inkább az eddigi drasztikus csökkenési ütem gyengülhet, a következő időszakban inkább stagnálásra számíthatunk. Ebben a helyzetben egy termékcsoport adójának növelése nagyon nehezen kiszámítható, de érzékelhetően sokirányú hatású lehet. Az egyik természetesnek tűnő hatás az érintett termékek fogyasztásának csökkenése, de megjelent közvélemény kutatás szerint erre nem kell számítani. Ez persze nem jelenti azt, hogy semmi sem változik. Ha az egészségre veszélyeket jelentő termékek fogyasztása változatlan marad a megemelkedő árakon, akkor változatlan lakossági jövedelmek esetén az valószínűsíthető, hogy az egyéb termékek szolgáltatások fogyasztása csökken. Persze az is elképzelhető, hogy a fogyasztás nem csökken, amennyiben a lakossági hitelek megnőnek vagy a lakosság megtakarításai mérséklődnek.

A változatlan vagy inkább csökkenő globális lakossági vásárlóerő esetében a legvalószínűbb változat, hogy az adóval sújtott termékek változatlan volumenű fogyasztása az egyéb kiadások csökkenésével párosul.  A költségvetés szempontjából nagy kérdés, hogy az egyéb termékek fogyasztásának csökkenése milyen adótartalmú termékeknél következik be. Nincs kizárva, hogy a tervezett 20 milliárdos többletbevétel, a más termékek eladásának visszaeséséből következően teljes körűen nem teljesül. Nem vitás, országos szinten a kereskedelem sem lesz változatlan, hanem az egyéb termékek vonatkozásában egyértelműen csökkenő lesz. A legnagyobb vesztes, mint mindig a fogyasztók összessége, mert az új adóból, a költségvetésbe befolyó összeggel – amennyiben a hiány csökkentését szolgálja – mérséklődik elkölthető jövedelmük.

A klasszikus, nálunk ma már nem érvényes közgazdasági megközelítésben ezt szokták megszorításnak nevezni. Igazából a chipsadó a hazai adózás tengerében szóra sem lenne érdemes, de a vele kapcsolatos hatások jól érzékeltetik, hogy bármilyen méltányolható és indokolható új adó, a lakosság összességében – nevezhetjük bárminek – fogyasztáscsökkenésként, megszorításként jelentkezik.